1

Dr. Kevin Nelson és egy kutatócsoport a Kentucky Egyetemen tanulmányozta a testen kívüli élmények, az alvás-ébrenlét átmenet és a halálközeli élmények közötti kapcsolatot, és eredményeiket a Neurology című folyóirat március 6-i számában ma publikálták “Out-of-body experience and arousal” című esetjelentésükben.”

Az eredmények izgalmasak, és azt mutatják, hogy egyes emberek agya már eleve hajlamos lehet az ilyen jellegű élményekre. Azt találták, hogy a testen kívüli élmény statisztikailag ugyanolyan valószínűséggel fordul elő egy halálközeli élmény során, mint az ébrenlét és az alvás közötti átmenet során. Nelson azt feltételezi, hogy az agy arousal rendszerének jelenségei, amely a különböző tudatállapotokat, köztük a REM alvást és az ébrenlétet szabályozza, lehetnek az oka az ilyen típusú testen kívüli megjelenéseknek.

“Meglepőnek találtuk, hogy az alvás átmenetével járó testen kívüli élmény nagyon hasonlónak tűnt a halálközeli élményhez” – mondta Nelson.

A tanulmányukhoz a csoport 55 olyan emberrel készített strukturált interjúkat, akiknek halálközeli élményük volt. Azt találták, hogy azok, akiknek a halálközeli állapot mellett testen kívüli élményük is volt, nagyobb valószínűséggel éltek át életük során valamilyen REM intrúziót is, amikor ahelyett, hogy közvetlenül a REM alvási állapot és az ébrenlét között váltanának át, az agyi átkapcsolás ezeket az állapotokat egymásba keveri.

Az alvás közbeni átmenet során bekövetkezett testen kívüli élmények felmérésére a betegeket megkérdezték: “Épp elalvás előtt vagy épp ébredés után volt-e olyan érzése, hogy a testén kívül van, és figyeli magát?”. Hasonló kérdést tettek fel a halálközeli élmények során tapasztalt testen kívüli élmények felmérésére is, amely azt kérdezte az alanyoktól, hogy az élményük során “egyértelműen elhagyták-e a testüket és azon kívül léteztek-e.”

Mivel az ébresztési rendszer irányítja vagy befolyásolja az alvás-ébrenlét állapotokat, az éberséget és a figyelmet, Nelson és a kutatócsoport azt a kérdést tette fel, hogy a halálközeli élményekkel rendelkező emberek ébresztési rendszere már hajlamos lehet arra, hogy az ébrenlét és az alvás közötti átmenet során lehetővé tegye a REM-alvás elemeinek behatolását.

Az alvásparalízis a REM intrúzió egyik gyakori formája, amely közvetlenül ébredés után vagy elalvás előtt az agy és a test közötti rosszul időzített kapcsolat megszakadása miatt az átmeneti bénulás állapotát okozhatja vizuális vagy auditív hallucinációkkal együtt. Bár egykor nagyon ritkának tartották, az emberek körülbelül 25 százaléka valószínűleg tapasztalt már alvásparalízist valamikor élete során.

Egy orvosi krízis során Nelson szerint a testen kívüli élménnyel kombinált izombénulás a halálközeli élmény sok olyan markáns jellemzőjét mutathatja, mint a halálközeli élmény. A halálközeli élmények életveszélyes krízisre adott válaszok, és a fizikai testtől való elszakadás, az eufória és a transzcendentális vagy misztikus elemek kombinációja jellemzi őket.

Ez a vizsgálat alátámasztja a testen kívüli élményeknek a halálközeli élmények és az alvásparalízis arousaljának kifejeződéseként való elképzelését. Az alvásparalízisben szenvedő halálközeli alanyok majdnem mindegyikének, 96 százalékának volt testen kívüli élménye is vagy az alvási átmenet során, vagy a halál közelében.

“Az alvásparalízis és a testen kívüli élmények erős összefüggése a halálközeli élményt átélő alanyoknál különös és megmagyarázhatatlan” – mondta Nelson. “Úgy tűnik azonban, hogy a halálközeli élményekkel rendelkező személyek ébresztési rendszere hajlamos mind a REM-betörésre, mind a testen kívüli élményekre.”

Nelson a UK College of Medicine neurológia professzora és a UK HealthCare orvosa a Kentucky Neuroscience Institute-ban. A kutatócsoport további tagjai Michelle Mattingly, a neurológia adjunktusa és Frederick A. Schmitt, a neurológia professzora, mindketten a UK College of Medicine-ben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.