Egyéni terápia

Az egyéni pszichoterápia a terápia hagyományos típusa, amely jellemzően egy pszichoterapeuta és a kliens közötti négyszemközti terápia. A pszichoterápia vagy tanácsadás lehetővé teszi az egyének számára, hogy feltárják gondolataikat és érzéseiket egy képzett mentálhigiénés szakemberrel, akit számos különböző elméleti elv és megközelítés vezérel. A pszichoterápia főbb elméletei közé tartozik a pszichoanalízis, a pszichodinamikus, a jungiánus, a humanisztikus, a szisztematikus, a kognitív-viselkedéses és a Gestalt. Az egyéni pszichoterápia egyedülálló lehetőséget nyújt a klienseknek egy biztonságos és pozitív terápiás kapcsolat kialakítására. A legtöbb egyéni pszichoterápia a beszédterápiára támaszkodik, bár egyes terápiák expresszív módozatokkal, például művészeti, zene- vagy drámaterápiával zajlanak. A legtöbb pszichoterápia fő célja, hogy segítsen a klienseknek a kapcsolati, szociális vagy pszichológiai problémák széles körének azonosításában és megoldásában, függetlenül attól, hogy azok régóta fennállóak, vagy hirtelen, illetve egy közvetlen krízishelyzet eredményeként merültek fel. Jellemzően a kliensek azonosítják az őket foglalkoztató helyzetet, és a pszichoterapeuták a problémamegoldás vagy a belátás megszerzése felé irányítják őket, értékelve a lehetőségeiket, miközben mélyebb megértést szereznek önmagukról és korábban nem azonosított erőforrásokról.

A terapeuták együtt dolgozzák ki a kezelési tervet a klienseikkel annak érdekében, hogy az azonosított problémákat időben kezeljék. Az elméleti megközelítéstől függően a terapeuták a direktív vagy kevésbé direktív módszerek széles skáláját alkalmazzák a kliensek segítésére. A legtöbb pszichoterapeuta hetente találkozik klienseivel, míg mások gyakrabban is találkozhatnak. A legtöbb pszichoterápia a mentálhigiénés szakember irodájában történik, míg egyes kortárs formák online és/vagy otthonában. Egyéni terápia nyújtható felnőtteknek, tinédzsereknek és kisgyermekeknek. A kisgyermekekkel dolgozó szakemberek többsége azonban speciális képzést keres a játékterápiában, amelyet általában hasznosnak tartanak a gyermekek értelmes interakciókba való bevonásában. Általánosan elterjedt nézet, hogy a gyerekekkel való munka rendszerszintű vagy kontextuális munkát tesz szükségessé, mint például a dyadikus munka és/vagy a családterápia.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.