Harvard Business Review

A Harvard Business School dékánja, Wallace B. Donham, a folyóirat céljait az An Essential Groundwork for a Broad Executive Theory című cikkében írta le, és azt írta, hogy az üzleti elméletet úgy kell kidolgozni, hogy a vezetők mások tapasztalataiból tanulhassák meg, hogyan viselkedjenek valós helyzetekben. Ellenkező esetben az üzlet továbbra is rendszertelen, véletlenszerű és sokak számára szánalmas szerencsejáték marad.”

Donnham dékán és a szerkesztők úgy vélték, hogy a magazin természetes kiegészítője lesz az iskolának. A magazin a kezdeti években a makrogazdasági trendekre és fejlődésre összpontosított, és olyan iparág-specifikus cikkeket publikált, mint például a Are Railroad Freight Rate Structures Obsolete? A magazin tartalmazott egy rovatot is, amelyben diákok hozzászólásai szerepeltek, de ez a rovat 1939-ben megszűnt. A HBR a II. világháború után kezdett az általános menedzsmentre összpontosítani, amikor egyre több vezető kezdett érdeklődni a General Motors és más nagyvállalatok által bevezetett menedzsmenttechnikák iránt. A következő három évtizedben a folyóirat egyre inkább az üzleti vezetők által tapasztalt általános menedzsmentkérdésekre összpontosított, és a döntéshozók folyóirataként jelent meg. Az ebben az időszakban megjelent fontosabb cikkek közül néhány: Marketing Myopia, Barriers and Gateways to Communication, How Competitive Forces Shape Strategy.

A magazin történetének fontos időszaka az 1980-as évek végére nyúlik vissza, amikor Theodore Levitt volt a magazin szerkesztője. Levitt, a HBS professzora szerkesztési és designbeli változtatásokat hajtott végre, amelyek célja az volt, hogy a magazin kevésbé specializált és jobban használható legyen az általános üzleti közönség számára, rövidebb cikkekkel, amelyek a témák szélesebb körét fedték le, valamint a New York-i stílusú karikatúrák bevezetésével.

A HBR-t eredetileg a HBS adta ki, 1993 óta a Harvard Business School Publishing adja ki, amely a Harvard Egyetem nonprofit leányvállalata, amely eseteket, könyveket (a HBS Press révén), hírleveleket, valamint vállalati képzési programokat és anyagokat is kiad. A magazin 2001-ben kéthavonta megjelenő folyóiratról havi rendszerességre váltott.

A McKinsey-díjjal 1959 óta egy független zsűri minden évben a két legjelentősebb menedzsmentcikket díjazza.

A díjazottak között olyan menedzsmentguruk vannak, mint Peter Drucker, akit 7 alkalommal díjaztak, Theodore Levitt, Michael Porter, Rosabeth Moss Kanter és C.K. Prahalad.

2002-ben gyökeres változás történt a vezetőségben és a szerkesztőségben, miután kiderült, hogy Suzy Wetlaufer és a General Electric korábbi vezérigazgatója, Jack Welch között kapcsolat áll fenn. Két vezető szerkesztő lemondott, panaszkodva a Wetlaufer és Welch között egy cikk elkészítése során kezdődött etikátlan kapcsolatra, és elítélték az elfogadhatatlan irodai légkör kialakulását. Wetlaufer március 8-án távozott a szerkesztőségből, miután a megmaradt munkatársak újabb figyelmeztetést kaptak. Három hónappal később a kiadó, a Penelope Muse Abernathy is kénytelen volt megszakítani a kapcsolatot a magazinnal.

A példányszám: USA: 240 000; a világ többi része: 250 000, 11 nemzeti kiadásban (Kína, Oroszország, Tajvan, Japán, Németország, Lengyelország, Dél-Amerika, Magyarország, Olaszország).

A magazin olasz kiadása 2006 óta Harvard Business Review Italia címmel jelenik meg.

2017 januárja és februárja között a magazin évi 11 nyomtatott számról évi 6 számra csökkent.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.