Ki találta fel a zenegépet?

A minap épp ebédelni készültünk a Wonderopolis étteremben, amikor a zenegép mellett zajt hallottunk. Egy kis csapat farmállat azon vitatkozott, hogy melyik számot játsszák:

Csirke:

Kutya: Én a Csirketáncot akarom hallani! Senki sem akar táncolni a vendéglőben. Miért nem játszunk B-I-N-G-O-t?

Tehen: A neved már tudjuk, Bingo. Hallgassuk meg az Old MacDonald Had a Farmot. Így mindannyian együtt énekelhetünk!

A tehén bedobott egy negyeddollárost a zenegépbe, és az Old MacDonald Had a Farm hamarosan felcsendült a hangszórókból. Egy kakukk-kakukk ide, egy ugatás oda, és egy mú-mú mindenhova, és az állatok hamarosan az egész ebédlővel együtt énekeltek.

Ez a zenei ebédélmény elgondolkodtatott minket a zenegépen. Ki találta fel ezt a csodálatos szerkezetet, és mióta létezik?

A történelem első zenegépje egyáltalán nem hasonlított a ma ismert zenegépekre. Louis Glass feltaláló 1889. november 23-án a San Franciscó-i Palais Royale szalon egyik sarkában egy zenegépet állított fel.

A gép egy Edison-fonográf volt, amelyet egy érmebetéttel módosítottak, és egy tölgyfa szekrénybe építettek be. Egy 25 fontos kénsavas akkumulátor szolgáltatta az áramot a fonográf működtetéséhez. Egyszerre csak egy viaszhenger lejátszására volt képes, amelyet kézzel kellett cserélni.

Mivel az erősítést még nem fejlesztették ki, a felhasználóknak a zenét a négy hallgatócső egyikén keresztül kellett hallgatniuk. A csövek kicsit úgy néztek ki, mint a sztetoszkópok, amelyeket az emberek fülébe dugtak. A gép oldalára zsebkendők lógtak, hogy az emberek minden használat után letörölhessék a csöveket.

Nótánként egy ötcentesbe került minden egyes cső. Glass a gépét “nickel-in-the-slot” fonográfként emlegette. Ebből a névből alakult ki végül a nickelodeon, ami a korai zenegépek népszerű beceneve volt.

Amint a technológia fejlődött, úgy fejlődött a zenegép is. 1906-ban John Gabel “Automatic Entertainer”-je 24 különböző zenét tudott lejátszani 10 hüvelykes lemezeken.

Az 1940-es években három gyártó versengett a világ legjobb zenegépének megépítéséért: Wurlitzer, Seeburg és Rock-ola. Miután az RCA Victor 1949-ben bevezette a kisebb, 45 fordulat/perc sebességű lemezt, a zenegépek hamarosan minden eddiginél több válogatást tudtak kínálni. A Seeburg “Select-O-Matic” jukeboxa például 100 válogatást kínált.

A jukebox vitathatatlanul az 1950-es években érte el népszerűsége csúcspontját. Szakértők becslése szerint akkoriban 750 000 zenegép volt szerte az Egyesült Államokban.

Az idő múlásával a lemezek átadták helyüket a kompakt lemezeknek (CD). Ma a modern zenegépek egyszerűen digitális zenefájlokat játszanak le. Ez lehetővé teszi, hogy a mai zenegépek több ezer válogatást kínáljanak.

A Rock-ola az utolsó zenegépgyár az USA-ban. A vállalat még mindig az összes gépet szállítja a Johnny Rockets, egy 1950-es évek tematikájú étteremlánc számára. Egyes szakértők úgy vélik, hogy még mindig van akár 250 000 zenegép az USA-ban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.