Ha nézel egy baseball-meccset, hallhatod, hogy a műsorvezető egy Major League dobójátékosra utalva megemlíti a dobásszámot. A dobásszámot megjelenítik a közvetítésben, hogy a szurkolók követni tudják, hány dobást dobott egy dobó. Ez arra késztetheti Önt, hogy elgondolkodjon: “Van-e az MLB dobóinak dobáskorlátja?”.
Nem, a Major League Baseball dobóinak nincs meghatározott dobáskorlátja. Egy dobó a szabály szerint annyi dobást dobhat, amennyit kell.
Ezek ellenére a Major League Baseball csapatai figyelemmel kísérik az egyes dobók által dobott dobások mennyiségét, hogy segítsenek minimalizálni a sérülésveszélyt. A legtöbb csapat előnyben részesíti, hogy a kezdő dobók nem hosszabbítanak 100-115 összes dobásnál. Vannak kivételek a menedzser, a csapat, a dobó és a körülmények alapján.
A Major League Baseball-csapatok a segéddobók által dobott dobások számát nehezebb meghatározni. Sok kisegítő dobó csak egy inninget dob, ami a tipikus munkaterhelésüket a 15-30 dobás tartományba teszi. Bármi, ami ezen felül van, potenciális sérülésveszélyt jelenthet, mivel a karjukat nem kondicionálták nagyobb terhelésre.
A hosszútávú relief dobók, akiket arra kondicionáltak, hogy a bullpenből jöjjenek ki és több inninget dobjanak egy meccsen, akár 60-80 dobást is dobhatnak, ha szükséges.
A dobásszám bonyolult téma azok számára, akik nem ismerik, mert sok tényező befolyásolja, hogy egy dobó hány dobást dobhat. Beszéljük meg a pitch count részleteit és a mögötte álló stratégiát.
Mi az a Pitch Count?
A pitch count az a hivatalos dobások száma, amit egy dobó egy mérkőzésen dob. A dobó által a mérkőzésen végrehajtott egyéb dobások – például a bemelegítő dobások vagy az első bázisra történő dobások – nem számítanak bele ebbe a számba. Csak a hivatalos, játék közbeni dobások számítanak.
Miért fontos a dobásszám?
A dobás megerőltető karmozgás, amely könnyen sérüléshez vezethet. A baseballban a dobómechanikát és a munkaterhelést szorosan figyelemmel kísérik, hogy segítsenek minimalizálni ezeket a sérülési kockázatokat.
A játékon belüli dobásszám az egyik olyan mérőszám, amelyet a csapatok a dobók szoros figyelemmel kísérésére és a kockázatok csökkentésére használnak. Így, bár a szabálykönyvben nincs hivatalos dobáskorlátozás, maguk a csapatok is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a dobók ne dobjanak több dobást egy mérkőzésen, mint amennyit a karjuk képes kezelni.
A dobásszám az ellenfél ütőinek is számíthat. Egy dobó dobásainak minősége csökken, ahogy egyre mélyebbre kerül a dobásszámában. Az ellenfél ütői tudják, hogy egy kezdő dobó a 80. dobásszámnál valószínűleg kevésbé lesz hatékony, mint a 10. dobásnál. Ez azt jelenti, hogy a gyors labda nem lesz olyan gyors, vagy a törő labda nem lesz olyan éles. A dobásszám segíthet az ütőnek, hogy képet kapjon arról, mire számíthat, amikor belép az ütőpadra.
Hány dobást dobnak az MLB dobói?
Az MLB dobó tipikus dobáshatára a dobó típusától függően változik. Bontjuk le ezt kezdő dobó, hosszútávú dobó, rövidtávú dobó szerint.
MLB Starting Pitcher Pitch Limitek
Az MLB kezdő dobóinak dobási limitje általában 100-115 dobás között van. Minden dobó egyedi, és több olyan tényező is van, ami miatt egy csapat korlátozhatja vagy kiterjesztheti ezt a tartományt.
A kezdő dobók testalkata fontos. A nagyobb testalkatúak nagyobb terhelést tudnak elviselni. Az MLB-csapatok jellemzően a nagyobb testalkatú kezdő dobókat részesítik előnyben pontosan emiatt (természetesen számos kivétel van ez alól a szabály alól).
A dobó személyes sérülési előzményei szintén befolyásolják, hogy egy csapat hány dobást engedélyez egy játékosnak. Ha egy dobónak hosszú ideje többszörös kar-sérülései vannak, a csapatok nem akarják 100 dobásnál sokkal többre terhelni.
A korábbi sérülések szintén fontos tényezőt jelentenek. Ha egy kezdőjátékos nemrég sérülésből érkezik, a csapat elővigyázatosságból rövid távon korlátozhatja az összes dobást 80-100 dobásra.
A dobó általános dominanciája szintén szerepet játszik. Azok a dobók, akik szupersztárok, és idővel elnyerték a menedzsereik bizalmát, bizonyos körülmények között, amelyeknek értelme van, 115 dobáson túlra is kiterjeszthetők. Például egy menedzser megengedheti egy veterán szupersztárnak, hogy bent maradjon, hogy befejezzen egy inninget, ha a 110-115 dobás közötti tartományban ingadozik, ami a teljes dobásszámot 120-ra vagy talán valamivel többre növelheti.
MLB Long-Relief Pitch Limits
A baseballban a tartalék dobókat a csapataik határozzák meg szerepkörükben. A domináns váltók, akik minden dobásra maximális energiát fordítanak (a sebesség növelése érdekében), jellemzően csak egy inninget dobnak kiállásonként. Néha azonban szükség van arra, hogy a váltó dobók több inninget is felvegyenek egy meccsen, mert a kezdő dobók nem hatékonyak, vagy mert extra-inninges meccsre kerül sor. Ez a long-relief dobó szerepe.
A long-relief dobónak nem kell annyi dobást dobnia, mint egy kezdő dobónak, de előfordulhat, hogy 60-80 dobást kell dobnia. Ha egy kezdő dobónak nagyon korán ki kellett szállnia a játékból, akkor egy long-relief dobó, aki több inning alatt 60-80 dobást tud dobni, segíthet megkímélni a bullpen többi tagját a bevetéstől.
A long-relief dobóktól nem kérik, hogy 60-80 dobást dobjanak, hacsak a karjukat nem kondicionálták erre. Ha egy olyan dobót, aki általában 15-30 dobást dob, arra kérnek, hogy 80 dobást dobjon, az sérüléshez vezethet.
MLB Short-Relief Pitch Pitch Limits
A short-relief dobók általában domináns váltók, akiket a baseballmeccsek késői inningjeiben használnak. Ezek a dobók nagyon keményen dobnak, és minden dobásnál maximális erőfeszítést tesznek. Emiatt a dobáshatáraik nagyon rövidek.
A késő esti váltók jellemzően csak egy inninget dobnak, ami a 15-30 dobás tartományba helyezi őket. Ha egy váltójátékos bajba kerül, és túllépi a 30 dobás limitet, a menedzser valószínűleg dobócserét hajt végre, hogy elkerülje a sérülés kockázatát.
Sérüléses dobáslimitek MLB
A friss sérülés az a forgatókönyv, amikor egy Major League Baseball csapat úgy dönthet, hogy egy dobót “dobáslimitre” helyez. Ezt azért teszik, hogy a kar lassan visszatérhessen a teljes terheléshez, miközben minimalizálják az újbóli sérülés kockázatát. Ez a dobáskorlátozás inkább egy puha szám, mint egy kemény szám. Például, ha egy sérülésből kiesett kezdő dobójátékost 65 dobás limitbe helyez a klub, a menedzser valószínűleg hagyja, hogy a kezdőjátékos befejezze az aktuális ütést, mielőtt visszahívja a játékost, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy 65 helyett 68 dobást dob.
A sérülésből származó dobáskorlátozást általában olyan dobójátékosoknál alkalmazzák, akik valamilyen kar-sérülésből térnek vissza, de más típusú sérüléseknél is alkalmazhatják.
Az, hogy egy dobójátékos mennyi időt hagyott ki, befolyásolja, hogy a csapat bevezet-e dobáskorlátozást az adott dobójátékos számára. Ha csak néhány napot vagy néhány kezdést hagyott ki, akkor valószínűleg nem lesz dobáskorlátozás.
A Major League Baseball kisebb ligás “rehabilitációs” bevetéseket használ, hogy a dobóknak (és a poszton játszó játékosoknak) legyen idejük visszatérni a játékmenetbe és újra kondicionálni a testüket. Emiatt sok rehabilitációs dobójátékos a kisebb ligás rehabilitációs időszak alatt dobáskorlátozáson van, de mire rehabilitálódnak és visszatérnek a Major League szintjére, már nincs szükség dobáskorlátozásra.
A klubok a szezon során a dobójátékosok munkaterhelését is változtatják, hogy a dobójátékosok a fáradt és fájó karokat ápolhassák anélkül, hogy időt kellene kihagyniuk. Ez azt jelenti, hogy egy 115 dobás munkaterhelésre képes kezdő dobó néhány indításnál csak 90-100 dobást dobhat, ha a karja túlterheltnek érzi magát.
Az MLB dobói munkaterhelés története
A Major League Baseball ma már jobban odafigyel a dobók munkaterhelésére, mint valaha. A múltban a Major League Baseballban a kezdő dobók sok dobást dobtak. 1974. június 14-én, a California Angels tagjaként Nolan Ryan a jelentések szerint 235 dobást dobott 13 inning alatt. A dobások számát akkoriban hivatalosan nem rögzítették. Az ellenfél kezdőjátékosa, Luis Tiant, a Boston Red Sox játékosa, a 15. inningig dobott, mielőtt kivették a játékból.
A múltban a kezdő dobóknak sokkal nagyobb terhelést kellett vállalniuk. Ez a legtöbb kezdőjátékos számára büszkeséggé vált, akik élvezték a lehetőséget, hogy egy baseballmeccs mind a kilenc inningjét végigjátszhatják, a dobások száma ellenére.
Az elmúlt néhány évtizedben sokat tanultunk a munkaterhelésről és arról, hogy az hogyan befolyásolja a dobók sérüléseit. A játékosok biztonsága nagyon fontos témává vált, mivel a klubok több százmillió dollárt fektetnek be a csapataik fizetési listájába. A csapat érdeke, hogy ezek a játékosok egészségesek maradjanak.
A modern baseballban nagyon ritkán fordul elő, hogy a kezdő Major League Baseball dobójátékosok száma meghaladja a 120-125 dobást. Vannak kivételek, különösen akkor, ha egy dobó éppen egy no-hit kísérletet folytat, és még nem adott el egy ütést sem. Ez konfliktust okoz a menedzser számára, aki meg akarja védeni a dobót a sérüléstől, ugyanakkor kötelességének érzi, hogy megadja a dobónak az esélyt, hogy történelmet írjon a no-hitter dobásával.
Edwin Jackson 2010. június 25-én 149 dobást dobott a no-hitterben. Ezek az emelkedett dobásszámok már nagyon ritkák a Major League Baseballban.
Az MLB történetében a legtöbb dobás egy mérkőzésen
Melyik a legtöbb dobás, amit egy dobó valaha dobott az MLB történetében? Leon Cadore a Brooklyn Robins játékosa 1920. május 1-jén 26 inning alatt becslések szerint 360 dobást dobott.
Ezt sok szakértő úgy tartja, hogy ez a legtöbb dobás, amit valaha egy játékos egy mérkőzésen dobott. Az ellenfél kezdő dobója azon a meccsen, Joe Oeschger, szintén mind a 26 inninget bedobta.
A probléma az, hogy a dobások számát nem rögzítették következetesen a történelem során, mert a fontosságát nem értékelték annyira, mint manapság. Ezért az MLB történetének legmagasabb dobásszámát hivatalosan nem ismerik.
A legtöbb dobott dobás egy inningben
1997. április 9-én Bartolo Colon 61 dobást dobott az első inningben. Sok szakértő szerint ez a legtöbb dobás, amit valaha egy inningben a Major League Baseballban dobtak. Ez egy másik olyan statisztika, amelyet lehetetlen ellenőrizni, mivel a dobások számát a baseball története során nem rögzítették következetesen.
Pitch Counts in Youth Baseball
Néhány ifjúsági liga bevezetett dobáskorlátozást a játékosok számára. Ez fontos lépés annak biztosításában, hogy a feltörekvő játékosok egészségét és fejlődését ne siklassák ki a túlterhelés miatti súlyos sérülések. A fiatal sportolók karja nem arra van tervezve, hogy nagy terhelést vagy bizonyos típusú dobásokat bírjon.
Hol lehet látni a dobások számát egy baseballmeccs alatt?
A dobások számát általában a tévéképernyőn a pontszám melletti grafikonon jelenítik meg. 2014-re a legtöbb nagy csatorna átvette az eredményjelzőt, amely tartalmazza a dobó aktuális dobásszámát.
Hogyan fog változni a dobásszám a jövőben?
A dobók edzésének és teljesítményének módja folyamatosan változik, mivel új kutatások derítenek fényt a kar sérüléseire és a játékosok teljesítményére. A mai sportolók erősebbek és felkészültebbek, mint az elmúlt generációk sportolói. Ez a technológia, az egészségügy és a táplálkozás fejlődésének köszönhető.
A mai játékosok emellett sokkal több forráshoz férnek hozzá, mint 25-50 évvel ezelőtt. A csapatoknak táplálkozási szakemberei és edzői vannak. A technológia segít a dobóknak megérteni a mechanikát és azt, hogy hogyan javíthatják saját dobómozgásaikat a sérülésveszély csökkentése érdekében.
Amint ezek a fejlesztések folytatódnak, a profi dobók munkaterhelése növekedhet. Ez azt jelenti, hogy nincs garancia arra, hogy a munkaterhelés növekedni fog. Lehetséges, hogy a kutatások feltárják, hogy a 75-80 dobás az optimális dobásszám egy profi dobó számára.
Az egyetlen garancia az, hogy a baseball tovább fog fejlődni, ahogyan az elmúlt évszázadban is történt. Minden generáció a saját ujjlenyomatát hagyja a játékon.